Álmatlanság és cukorbetegség

insomnia.gifAz Amerikai Diabétesz Társaság idei kongresszusa egy érdekes újdonsággal szolgált az alvás és a cukorbetegség kockázatának összefüggéséről.

A Chicagói Egyetemről érkezett  Mander és Cauter professzorok beszámolója szerint, ha valaki rendszeresen kevesebbet alszik, mint amennyit a szervezete kívánna, illetve valami miatt gyakran rosszul alszik és nem képes regenerálódni, az ilyen ember nem csupán „alvás-adósság”-ba kerül, hanem számolnia kell szervezete egyéb funkcióinak problémáival is. A civilizált országokban immár járványosnak tekinthető alvászavar egyik káros és kóros következménye az inzulinérzékenység csökkenése.  A kutatók 27 egészséges, normális testsúlyú, 23 és 42 év közötti felnőttet vizsgáltak. Közülük 14 „normálisan”, éjjelente 7,5–8,5 órát  aludt, 13 páciens viszont valamilyen ok miatt 6,5 óránál kevesebbet.

A vizsgálatban résztvevők csuklójára testaktivitás monitort erősítettek, amellyel 8 egymás utáni napon mérték alvási idejüket. A megfigyelt időszakban a „rövid alvók” éjszakánként átlagosan 5 óra 16 percet, a „normális alvók” pedig 3 perc híján 8 órát aludtak.  A mindenkinél elvégzett intravénás glukóz terheléses vizsgálatból kiderült, hogy a  rövid alvóknál 40 százalékkal alacsonyabb volt az inzulinérzékenység.

A szakemberek következtetésének lényege: a rendszeresen előforduló, nem kielégítő alvás már fiatal felnőtt korban hozzájárul az inzulinrezisztencia kifejlődéséhez, ami elsődleges oka a metabólikus szindróma, azaz a „halálos négyes” kialakulásának. Mint közismert, ez nem csupán a cukorbetegség, hanem a magas vérnyomás, az elhízás, a vérzsír-rendellenességek és a diabétesz együttes fellépését jelenti. Ráadásul a  rossz alvók esélye  testsúlyuk egészségtelen növekedésére még abban az esetben is nagyobb, ha egyébként megfelelően étkeznek és rendszeresen sportolnak.





IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookDiggUrlGuru.huBlogter.hu