2017. szeptember 20., szerda, Friderika napja van. Holnap Máté és Mirella napja lesz
   
Betűméret

Az szükséges inzulinigény változásáról

insulinmennyiseg.jpgSok cukorbeteg úgy gondolja, ha egyszer „beállították” egy számára megfelelő adagú és napszakos elosztású inzulinkezelésre, az örök életre szól. Egy idő elteltével azonban rá kell jönnie, hogy ez egyáltalán nem így van, ugyanis még a legjobban „meghatározott” inzulinigény is hosszabb távon – szinte minden esetben – változik.

Tekintsük át, melyek azok a tényezők, amelyek maguk után vonják – vagy vonhatják – az inzulinigény megváltozását több hónap, esetleg egy év után? Bármilyen kiválóan sikerült valakinek egyszer beállítani az inzulinadagolási rendszerét, tudomásul kell venni, hogy a betegek inzulinigénye időről időre változik. Természetesen az összeállításban csak az inzulinigényt befolyásoló legismertebb tényezőket tüntettük fel. Ezekhez fűzünk most néhány kiegészítő magyarázatot.

A fizikai aktivitás változásának fogalmán az életvitel alapvető – akár csak néhány hétig tartó – megváltozása értendő. Ilyen lehet például egy új munkakörbe kerülés, a rendszeres testmozgás elkezdése vagy abbahagyása, fizikai közreműködés a családi építkezésben vagy a mezőgazdasági munkákban, esetleg egy baleset miatti kényszerpihenő, és még sorolhatnánk az okokat. Ilyen esetekben az inzulinigény akár 10-30 százalékos változásával is számolni kell.

Hazánkban általánosan megfigyelt jelenség, hogy a hideg és a meleg évszakok változása 5-10 százalékkal módosíthatja az inzulinszükségletet. Ennek okai pontosan még nem ismertek. Lehet, hogy a jelenség egyeseknél a téli-nyári fizikai aktivitás különbségeire vezethető vissza, másoknál pedig a táplálkozás összetételének változásával, a télen inkább fogyasztott zsírdúsabb ételekkel áll összefüggésben. Egyértelműen bebizonyosodott, ha egy cukorbeteg néhány hétre melegebb időjárású, déli országokba utazik – a hipoglikémiák kivédése érdekében –, jelentős mértékben csökkenteni kell inzulinadagjait.

A lelki állapot alakulása, s különösen a stresszhelyzet megélése jelentős változást okozhat az inzulinigényben. A magyarázat ismert, hiszen a stresszhormonok (mellékvese kéreghormonok, mellékvese velőhormonok stb.) emelkedett szintje gátolja az inzulin hatását, és ezáltal növeli a szervezet inzulinigényét. Tartós stresszhelyzetben ezt mindenképpen figyelembe kell venni. Ennél nagyobb probléma, ha – mint ez oly gyakran előfordul – nem kiegyensúlyozott a beteg lelkiállapota, s a nyugodtabb és a feszült élethelyzetek váltják egymást. Ilyenkor rendkívül nehéz az inzulinkezelést pontosan hozzáilleszteni a szervezet módosuló igényeihez.

A testsúly növekedése egyértelműen az inzulinigény növekedését váltja ki. Ennek kettős oka van. Az egyik, hogy a gyakran a helytelen összetételű, viszonylag szénhidrátszegény és ugyanakkor zsírdús étkezés fokozatos testsúlygyarapodással jár. A másik, hogy az esetek jelentős százalékában a cukorbeteg túladagolja az inzulint és a következményes hipoglikémiák kivédése érdekében rendszeresen többletszénhidrát fogyasztására kényszerül. Bármelyik okról van is szó, a testsúly növekedésével párhuzamosan nő az inzulinigény és bezárul az ördögi kör: nagyobb inzulinadagok – hízás – további inzulinadag növelés és így tovább…

Fordított esetben tehát a testsúly bármilyen ok miatti csökkenésekor az inzulinigény is kisebb lesz. Ha az elsődleges terápiás cél a fogyás, és ennek érdekében csökkentik az energiafelvételt, mindez csak akkor lehet sikeres, ha egyidejűleg mind a gyorshatású, mind az elhúzódó hatású inzulinok adagjait is alacsonyabban állapítják meg. Amennyire fontos hangsúlyozni, hogy egyrészt a helytelen diéta, másrészt a túlinzulinozás miatt az inzulinkezelés alatt álló diabéteszesek 30-40 százalékának tovább növekszik a kívánatos feletti testsúlya, ugyanilyen határozottan le kell szögezni, hogy az inzulinkezelés önmagában nem lehet akadálya az eredményes fogyókúrának. Más kérdés, hogy a siker érdekében nagyon pontosan össze kell hangolni az étrendet, a fizikai aktivitást és az inzulinadagokat.
 Valamennyi lázzal járó megbetegedés – ha csupán néhány napon vagy héten keresztül is – jelentősen emeli az inzulinigényt.

Tehát a megbetegedett és étvágytalanná vált diabéteszes inzulinadagját szigorúan tilos csökkenteni. Ellenkezőleg! Ilyen esetben a legtöbbször 20-50 százalékos vagy még ennél is magasabb arányban szükséges emelni az inzulinadagokat. Ugyancsak sűríteni kell – akár napi 7-8 alkalomra – a vércukormérések számát, mert csak az eredmények ismeretében és függvényében emelhető biztonsággal az inzulin menynyisége. Ha csupán folyadékot képes fogyasztani a beteg, akkor naponta legalább 200 g cukrot tartalmazó teát vagy limonádét kortyoltassunk vele félóránként, reggeltől estig és a többlet folyadék igényét (amely láz esetén elérheti a napi 4-5 litert is) cukor nélküli ital egyidejű fogyasztásával biztosítsuk. Ha szájon át sem ételt, sem ital nem képes magához venni a beteg diabéteszes, szükségessé válik kórházi ápolása és ott az infúziós kezelés alkalmazása.

A terhesség harmadik hónapjától a kismama inzulinigénye fokozatosan és jelentős mértékben növekedhet. Minden 1-es típusú diabéteszest már a terhesség tervezésekor (prekoncepcionálisan) fokozott gondozás alá kell vonni, amelynek keretében szükséges a 7 százalék körüli vagy az alatti HbA1c szintek biztosítása, illetve az inzulinkezelés ennek alárendelt átalakítása. Hogy az anya és a születendő gyermek biztonsága és egészsége garantálható legyen, a diabéteszes kismamának időben egy megfelelő szakgondozóhoz kell kerülnie, hogy megkaphassa a szükséges, komplex ellátást.

   A vércukor szintjét, tehát a napi összinzulinigényt:
Emeli
Csökkenti
Fizikai passzivitás
Rendszeres testmozgás
Hideg évszak
Meleg évszak
Tartós idegfeszültség
Kiegyensúlyozott lelkiállapot
Hízás
Fogyás
Lázas betegség, mûtét
Terhesség




IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Diabetesonline.hu

Naponta frissülő, érdekes és hasznos egészségügyi cikkeket kínáló portálunk fő profilja a cukorbetegek tájékoztatása. diabetesonline.hu