2017. szeptember 25., hétfő, Eufrozina és Kende napja van. Holnap Jusztina napja lesz
   
Betűméret

Gyógyítónk: Dr. Kozári Adrienne

Gyógyítónk: Dr. Kozári AdrienneAz orvosi hivatás választása egyértelmű volt Dr. Kozári Adrienne főorvosnő esetében, s a gyermekgyógyászaté is a személyiségéből fakadt. A diabetológiát aztán az élet hozta, s mivel már 22 éve dolgozik a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján, saját és a kórházban gondozott gyerekei egyszerre nőnek, nőttek fel. Az első kis páciensek ma már maguk is szülők, akik büszkén viszik hozzá egészséges gyermekeiket látogatóba, ilyen értelemben a fiatal főorvosnő szakmai nagymama. Vele beszélgettünk ezekről az évtizedekről és sajátos, új jelenségekről is.

„Úgy szeretem a munkámat, ahogy van”

Édesapja állatorvos, férje, apósa szülész-nőgyógyász, fia fogorvostanhallgató, igazi orvosdinasztia az Önöké. A pályaválasztás magától értetődő volt annak idején?

– Érdekes módon, a szüleim elképzelése egészen más volt, könnyebb pályát reméltek nekem, bár a választás után mindenben támogattak. Az nyilvánvaló volt, hogy valami emberekkel, különösen gyerekekkel kapcsolatos szakmát szeretnék, amibe belejátszhatott az is, hogy vegyészmérnök édesanyám gimnáziumi tanárként dolgozott, s mivel a tanítványai nagyon szerették, a gyerekek mindig közvetlen és szoros kapcsolatban voltak vele is, édesapámmal is. Minden, amit az édesapámat elkísérve a „betegeihez”, vagy az édesanyám tanítványaival együtt töltött kirándulásokon gyerekként megtapasztaltam, tehát a szemléletük, a hozzáállásuk példa volt és önkéntelenül is beépült a személyiségembe, így nem csak a pályaválasztásba „szólt bele”, hanem azt hiszem, a mindennapi munkámban is meghatározó. Különleges emberek ők, nagyon sokat kaptam tőlük. Talán ennek köszönhetem, hogy az esetek többségében sikerül megtalálnom a hangot a gondozásomra bízott gyerekekkel és szüleikkel, ami elengedhetetlen, hiszen szinte családtaggá kell válnunk a sikeres kezeléshez, elnyerve a bizalmat az együttműködéshez. Ezt a hivatást empátia nélkül nemigen lehet művelni. Ehhez persze, minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy közben, a saját két gyermekünket nevelve pontosan értettem a gyerekek és a szülők problémáit is, hiszen hasonlókat éltem át otthon.

A diabetológia is ilyen természetes választás volt, vagy azt inkább a véletlen hozta?

– Inkább az utóbbi, bár nem minden előzmény nélkül. Szerettem volna az egyetem után a klinikára kerülni, de nem volt státusz, eleinte még remény sem, s később is csak egy ígéret Méhes Károly professzor úrtól, hogy ha lehetőség lesz rá, akkor felvesz. Így azután a Komlói Kórházban helyezkedtem el. A kezdeti elkeseredésem ellenére mára nagyon jó emlékű időszak ez, emberi és szakmai szempontból is sokat kaptam Szabó Antal főorvos úrtól, aki eljuttatott egészen a szakvizsgáig. Komlóról és vonzáskörzetéből rengeteg és igen változatos kórképpel jelentkező, nehéz szociális helyzetben lévő betegünk volt, akiknek gyakran egy kisvárosi kórházhoz képest speciális ellátást is nyújtanunk kellett. Amikor odakerültem, még egy 50 ágyas gyermek-, és egy 20 ágyas újszülött osztály működött, nyolcan voltunk orvosok, köztük négy szakorvos, így a gyermekgyógyászat csaknem teljes spektrumát megtanulhattam, megtapasztalhattam. Ahogyan az orvosok létszáma apadt (a betegeké nem), önállóságot, határozottságot tanulhattam, igazán belekerültem a kórházi munka sűrűjébe, úgyhogy Komló nagyon jó iskola volt. Azt már a véletlen hozta, hogy amikor öt év után a klinikára mehettem, rögtön Soltész Gyula professzor úr mellé kerültem, s bár akkor a cukorbeteg és anyagcsere betegek kezelése még nem önálló osztályon folyt, azaz többféle kórképpel foglalkoztunk, mégis, nagyon élveztem ezt a fajta specializációt, a diabétesz-kezeléssel járó kihívást.
Abban is szerencsém van, hogy ma már nem egy nagy belgyógyászati osztályon kezeljük a cukorbeteg gyerekeket, hanem önálló a diabetológiai és endokrinológiai osztály, aminek több előnye van. Az orvosok, nővérek és szakasszisztensek a specializáció miatt jóval mélyebb ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek, így a szülők is nagy biztonságban érezhetik a gyerekeiket. S jobb ez a gyerekeknek is, mert itt hozzájuk hasonlókkal lehetnek, tanulhatnak egymástól (jót és rosszat is, persze), és nem számítanak kakukktojásnak a bajukkal, mint sokszor a „kinti” életükben. Egyetemi klinikaként a körzetes ellátáson túl több speciális feladatunk van, például a Dél-Dunántúli Regionális Pumpacentrumként négy megye tartozik hozzánk, emellett gyermek-endokrinológiai centrum is vagyunk konzultációs szinten is, mert a régióban máshol nem dolgozik szakvizsgázott gyermek-endokrinológus szakorvos.

Egy évvel ezelőtt, a Magazin évindító interjújában éppen Soltész professzort kértem szakmai évértékelésre. Most Önt kérném ugyanerre.
– Az ellátás szerkezetében nagy változás nem történt, ebből a szempontból nyugalmas év volt 2010. Inkább a változó rendeletek miatt kellett nagyon ébernek lennünk, igaz, a gyermekellátás szempontjából örvendetesek is voltak köztük, például a pumpakezelés támogatásának vagy a felírható vércukor-ellenőrző tesztcsík mennyiségének növekedése, ami a mindennapi kezelésben nagy könnyebbség a szülőnek. A klinika, illetve az egyetem anyagi lehetőségei nem nőttek, ám szerencsére van egy jól működő alapítványunk, ennek és a pályázatoknak köszönhetően hozzájutottunk néhány nélkülözhetetlen eszközhöz, illetve a mindennapi kezeléshez alapvetően szükséges apróságokhoz, mint a vércukor-ellenőrzéshez szükséges tesztcsíkok, kapillárisok.

Volt olyan betege, aki a tavalyi változások nélkül nem jutott volna inzulinpumpához?
– Nem, mert tapasztalatom szerint a legtöbb szülő megoldja valahogyan, lehet, hogy nagy terhet vállal ezzel, de nem volt még olyan, hogy szociális ok miatt ne tudtunk volna pumpakezelést elindítani, ha szükség volt rá. A változás inkább a szülői terhek csökkenését jelenti. Az újonnan kezelésbe vett páciensek szülei lassan a gyerekeink generációjához tartoznak, mások, mint amilyenek mi voltunk.

Milyenek a tapasztalatai erről a korosztályról?
– Bár összességében valóban más a hozzáállásuk sok mindenhez, mint a mienk vagy a szüleinkké volt, ám a diabéteszes gyerekek szüleinek nagy részében nagyon nagy a felelősségérzet és az együttműködési készség is. Az sem változott, hogy a beteg gyermek ellátása, gondozása, az orvossal való kapcsolattartás alapvetően az anyák dolga. Ugyanakkor – bár lehet, hogy ez nem általános, csak a véletlen hozta így –, az én praxisomban például 3-4 olyan gyermek is volt/van, (köztük egészen pici is,) akinek az anyukája a betegség kiderülte után, (betegség miatt vagy más okból) elhagyta a családot, így a gyerekeket az apuka gondozza, remekül. Közülük nem egy újra párt talált és a gyerekek a nevelőanyától is maximális odafigyelést kapnak. Szintén új jelenség, hogy egyre több gyerek anyukája kényszerül vagy tud külföldön állást vállalni átmenetileg vagy hosszabb távon, van olyan gyerekem, akit ezért a 70 éves, nem is egészséges nagymama nevel. A 80-as években, megélhetési problémák miatt nem „tűntek” el a szülők, most egyre gyakrabban szembesülök ezzel.
Sajnálatos új jelenség s egyszersmind számomra teljességgel érthetetlen, hogy nemrégen két hatéves, frissen iskolába került gyerekemet „tanácsolta el” az intézmény, miután – még szeptemberben – kiderült, hogy cukorbetegek. A nagyvárosi iskola addig mesterkedet, amíg a szülők átvitték a gyereket egy másikba, ahol szerencsére nagyon befogadó, jó közösségbe került, s ahol szeretik. A másik kislány nem volt ilyen szerencsés, lévén a településen nincs több iskola, őt magántanulói státuszba kényszerítették. Szerencsére jó pszichéjű kislányról és családról van szó, csak remélni tudom, hogy ennek a kudarcnak és kirekesztésnek nem lesz komoly következménye, én mindenestre nagyon nehezen éltem meg ezt és a saját tehetetlenségemet. Szerencsére ma már elmondhatom, hogy ez a kislány az „osztály” legjobb tanulója és az iskola most már nagyon szeretné, ha minél több szakkörbe, szereplésbe vonhatná be a gyermeket.
A gyermekdiabetológia egyik nehézsége éppen abban áll, hogy a gyermek állapotát a növekedése, a pszichés állapota, a külső tényezők, s benne az iskolai dolgok legalább annyira meghatározzák, mint a hormonműködése. Ez az állapot komplex, ha úgy tetszik családi kezelést igényel, amiben a gyerek pedagógusainak is szerepe van, illetve lenne, így a kirekesztése, eltávolítása szerintem óriási szakmai és emberi hiba.

Még szerencse, hogy a klinikának és benne az önök osztályának nagyon jó híre van, amolyan természetes, stressz-mentes közege a gondozásukban álló cukorbeteg gyerekek életének.
– Szerencsére így van, de ez nem az én érdemem, hanem az osztály valamennyi munkatársáé, s nem csak az orvosok, hanem a szakápolóink, szakasszisztenseink hozzáállása, szaktudása és elhivatottsága vezet oda, hogy ha nem is minden esetben, de az esetek többségében kialakul az a hosszútávra szóló családias, bizalmi viszony, ami az eredményeken is meglátszik, s azon is, hogy a páciensek még fiatal felnőttként is visszajárnak hozzánk. Persze az alapítványunk szervezte táborok, rendezvények, közös élmények, a kamaszoknak szóló klubfoglalkozások is segítenek ebben.

Milyennek reméli 2011-et?
– Sok a bizonytalanság és arra nemigen számíthatunk, hogy általában az egészségügy helyzete javulna, de azt kívánom, hogy ugyanezekkel a munkatársakkal és legalább a 2010-es körülmények között dolgozhassunk tovább. Nincsenek tehát nagy vágyaim, én úgy szeretem a munkámat, ahogyan van.

Komornik Vera

Dr. Kozári Adrienne 1984-ben szerzett diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, 1989-ig dolgozott a komlói Városi Kórház Gyermekosztályán. 1989. óta a PTE Klinikai Központ Gyermekklinika (mai nevén) Bel-endokrin-diabetes osztályának egyetemi főorvosa. 1988-ban gyermekgyógyászatból, 1998-ban diabetológiából, 2001-ben endokrinológiából szerez szakképesítést. 1993 óta a Magyar Diabetes Társaság tagja, 2001-től a Gyermekdiabetes Szekció vezetőségi tagja. Részt vesz a klinika oktatói, graduális és posztgraduális képzési munkájában, illetve gyermekgyógyász konzíliáriusként a PTE KK Orthopédiai Klinika munkájában. Férje Dr. Panka Tibor szülész-nőgyógyász szakorvos, fia fogorvostanhallgató, lánya még középiskolás.




IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Diabetesonline.hu

Naponta frissülő, érdekes és hasznos egészségügyi cikkeket kínáló portálunk fő profilja a cukorbetegek tájékoztatása. diabetesonline.hu