2017. szeptember 20., szerda, Friderika napja van. Holnap Máté és Mirella napja lesz
   
Betűméret

Élet az inzulinpumpával: tények és tévhitek, OEP kritériumok

Élet az inzulinpumpával: tények és tévhitek, OEP kritériumokSok esetben az információhiány vagy éppen makacs tévhitek befolyásolják a cukorbeteget, amikor felvetődik, áttérjen-e, áttérhet-e a pumpás inzulinkezelésre. Vannak, akik szeretnék, de nem lehet, míg másoknak lehetne, mégsem tanácsos a váltás. Dr. Kis János Tibor, a Budai Irgalmasrendi Kórház megbízott osztályvezető főorvosa segítségével tájékozódtunk a pumpás tények és tévhitek között.

Az egészségbiztosító meglehetősen pontosan szabályozza azt, ki kérhet eszközt, illetve szakorvosi oldalról ki javasolható erre a kezelési módra. A megadott kereteken belül milyen alapon dönt, mit mérlegel a szakorvos?

– Az OEP szűk, több pontos szabályrendszert dolgozott ki arról, kinél vetődhet fel egyáltalán a kérelmezés lehetősége (ld. keretes anya- gunkat). Természetesen ez csak a 85 százalékos Tb-támogatással beszerezhető eszközök esetében igaz, hiszen teljes áron ma bárki megvásárolhatja az inzulinpumpát. Ám mégsem javasoljuk a váltást mindenkinek azok közül, akik a felsorolásban a szakmai szempontoknak megfelelnek. A jól képzett, a betegségéről, a használt inzulinról, a saját szervezete reakcióiról, az életvitelének és a táplálkozásának személyére vonatkozó következményeiről sok mindent tudó, az anyagcsere-állapotát amúgy is kézben tartó betegnek szoktuk ajánlani akkor, amikor – valamilyen okból - a hagyományos kezeléssel nem tudja lefedni a különböző napszakok eltérő inzulinszükségletét. A pumpa egy technikai eszköz, amelyik precízen az előre meghatározott program szerint adagolja az inzulint, de ezt is a beteg irányítja, ugyanúgy kell tudnia vércukrot mérni, a kapott adatot értelmezni, a dózisokat az aktuális étkezés, mozgás, élethelyzet függvényében változtatni, mintha más eszközt használna. Tévhit – s igen gyakori –, hogy annak jó a pumpa, aki nem tudja megfelelően menedzselni a szénhidrát-anyagcseréjét, mert majd a pumpa megteszi helyette.

Általában véve van-e különbség egy penes és egy pumpás tudása között?

– Hivatalosan nincs, de mondhatjuk, hogy az utóbbiak válogatott csapat, akkor kerül be egy penes, ha a tudása már elért egy szintet.

Előfordult-e a gyakorlatában, hogy valaki megfelelt a kritériumoknak, ön is támogatta a kérelmet, s mégsem kapta meg az eszközt?

– Átmenetileg előfordulhatnak finanszírozási problémák, de a tapasztalatom szerint, ha valaki megfelel az indikációs listának, akkor megkapja a pumpát.

S vannak-e olyan betegek, akik most nem jutnak hozzá e kritériumok szerint, pedig jó volna, ha beleférnének?

– Van olyan fiatal betegem, aki sok munkával, energiával, odafigyeléssel és tanulással tökéletesen kézben tartja az állapotát, az értékei szinte az egészségesekével azonosak, és éppen ezért nem kaphat támogatással pumpát, mert ebből az anyagcsere-állapotból jobbat csinálni már nem lehet, márpedig az eszköz ezt a célt szolgálná. Van olyan ország, amelyikben egy orvosi szakbizottság dönt a kérvények sorsáról, s ott azt a szubjektív szempontot is mérlegelik, vajon megérdemli-e a pumpa adta előnyöket éppen azért, mert ő is mindent megtesz.

Egyébként nehéz meggyőzni a betegeket?

– Nem, ám van néhány téves információ, amit helyre kell tenni. Az egyik ilyen, hogy a betegnek semmit sem kell csinálnia, az orvos beprogramozza az eszközt és kész. Csalódást kelt, amikor kiderül, ez koránt sincs így. A másik tényező, ami felvetődik, az ár. Bár az eszköz támogatott, azért a 15 százalékos önrész elérheti a 150 ezer forintot, s ehhez jönnek még a havi kiadások a fogyóeszközökre, a mérésre, a szerelékekre, az inzulintartályra, úgyhogy legalább 10.000 Ft-os havi költséggel kell számolni. Igaz, volt olyan betegem, aki kifizette volna a teljes árat, ám mivel a diéta, a vércukorszint mérés és a számolás terén nem jeleskedett, lebeszéltem róla.

Nem jelent-e plusz nehézséget a pumpa kezelése?

Fontos feltétel, hogy a beteg el tudja-e sajátítani a technikai eszköz használatát, van-e affinitása, érzéke, bátorsága az ilyen eszközökhöz. Azt szoktam mondani, hogy aki el tud küldeni egy üzenetet a mobiljáról, az vélhetőleg meg tudja tanulni a pumpa kezelését is. A fiatalok, s főképpen a gyerekek esetében ez nem probléma, magam is gyereknél láttam először pumpát. Ugyanakkor azt is meg kell említeni, hogy akadhatnak más szempontok, amelyek miatt idegenkedik valaki a pumpától, mert bár az előnyei kétségtelenek, azt is meg kell szokni, hogy ez az eszköz mindig vele (rajta) van, ami alkalmazkodást követel, még akkor is, ha indokolt esetben egy-két órára a pumpás kezelést meg lehet szakítani (pl. sportoláskor, úszáskor).

Volt-e olyan eset, amikor a pumpás kezelés mellett romlottak a beteg eredményei és emiatt az orvosa vagy éppen az OEP nem támogatta a kérelmet?

– Az én gyakorlatomban eddig két ilyen eset volt, s meg kell mondanom, ilyenkor általában nem a pumpával, hanem a kooperációval van gond, Például, mivel a kanül három napig bent van, a sterilitásra nagyon oda kell figyelni, s ha valaki erre képtelen, akkor előfordulhat, hogy elfertőződik a tű helye. Ilyen esetben pennel jobb eredményt lehet elérni. A fordítottja is előfordult, amikor senki sem tehetett arról, hogy mégsem vált be az eszköz, például annál a betegemnél, aki nehéz fizikai munkát végzett és egyszerűen leizzadta magáról a kanült tartó ragasztószalagot, sehogyan sem tudtuk úgy rögzíteni, hogy rajta maradjon...

Természetesen beszélnünk kell a kezelési mód előnyeiről, pozitívumairól is...

A jelenlegi technikai lehetőségek közül a pumpás inzulinadagolás áll legközelebb a természetes inzulin-elválasztáshoz, így ez a hullámzó vércukorszintből adódó szövődmények kivédésének legjobb eszköze. Ugyancsak a programozhatóság teszi lehetővé, hogy az előre tudható, s így kalibrálható változásokhoz kényelmesen igazodjunk. Senki nem szeret hajnali háromkor felkelni és pótolni a hiányzó inzulint, de az eszközzel előre és pontosan beállítható, milyen ütemezésben mennyit kapjon a beteg. A pumpának köszönhetően az átállított diabéteszes összinzulin mennyisége is csökkenthető, mégpedig 25-30 (egyes irodalmi adatok szerint akár 50) százalékkal. Ezt az orvos dönti el a korábbi jellemző adatok alapján: ha a beteg korábban nagyon sokat „hipózott”, akkor valószínűleg túl sokat kapott, ezért bátrabban csökkenthető az összinzulin mennyiség, míg ha éppen fordítva, sokszor volt magas a cukra, akkor kevesebbel. Az könnyen belátható, például egy cukorbeteg gyerek esetében milyen biztonságot nyújt, hogy az inzulinozás előre programozható, a legtöbb forgalomban lévő pumpán gyerekzár is van, s nem fordulhat elő, hogy elfelejti, vagy elszabotálja az inzulinozást. A nagyon kicsiknél pedig, olyan kis dózisok szükségesek, hogy tulajdonképpen ez az egyetlen beviteli mód. De sorolhatnánk még a megspórolt szúrásokat, ami pedig a tűfóbiásoknál jelent könnyebbséget...

Tapasztalata szerint a pumpások milyen arányban morzsolódnak le vagy maradnak meg ennél az eszköznél, ha egyszer már megtanulták a használatát?

– Az én betegeim közül azok, akik az első négy évet végigcsinálták, majdnem mind újra kérvényezték az eszközt. Azt is meg kell említeni, hogy a pumpa-centrumok egy részében van olyan klub, ahol a gyakorlott pumpás beteg segít a kezdőnek, ami nagyon bevált, mert a betegek egymástól jobban elfogadják ezeket az információkat, ráadásul olyan trükköket, kipróbált és hasznos gyakorlati tanácsokat is adni tudnak, amiket az orvos nem.

Komornik Vera

Kapcsolódó Dr.Info fórum: Inzulinpumpa

(A pumpára való áttérésről szóló szubjektív beszámolót a következő számban olvashatják.)

OEP-kritériumok az egyedi méltányossági társadalombiztosítási támogatás igényléséhez inzulinpumpás intenzív inzulinkezelés esetén

– 18 éves kor alatt 12 hónapnál régebben fennálló diabetes mellitus.
– 18 éves kor felett legalább három éve fennálló diabetes mellitus.
– Kezdettől 1-es típusú diabetes mellitus.
– C-peptid-negatívvá vált, eredetileg 2-es típusként diagnosztizált diabetes mellitus.

Emellett a pumpaterápia szakmai indikációját is alá kell támasztani:

1. Intenzív inzulinkezelés alkalmazásával is nagyfokú labilitás („brittle diabetes”) a betegre vonatkozó alábbi kritériumok fennállása mellett:

a) Megfelelően oktatott, rendszeres önellenőrzést végez.
b) Az adekvát étkezési rendet tartja, CH-számolási ismeretei megfelelőek.
c) Mozgás szerint is változtatja az inzulinadagolását.

2. A labilitás, illetve inzulinrezisztencia az alábbi kritériumokkal alátámasztható:

a) Vércukormérésekkel igazolható jelentős postprandialis hyperglykaemia.
b) Vércukormérésekkel igazolható hajnali jelenség.
c) Vércukormérésekkel igazolható nagy szórás az értékekben (magas SD).
d) Vércukormérésekkel igazolható tartósan magas vércukorértékek.

3. A szénhidrát-anyagcsere zavaraira utaló, illetve ezeket okozó egyéb jelenségek fennállása:

a) Jelentős – kis dózisoknál is fellépő – inzulinérzékenység.
b) Erős hypoglykaemia-hajlam.
c) Gyakori ellenregulációs folyamatok.
d) A hypoglykaemia megérzésének zavara (unawareness).
e) Megváltoztatott inzulinadagolás mellett is megjelenő inzulinrezisztencia.
f) Magas HbA1c.

4. Speciális helyzetű, állapotú betegek:

a) Jelentős fizikai aktivitást kifejtő személy, például hivatásos sportoló.
b) Rendszertelen életmóddal járó hivatás, foglalkozás (amely a többszöri injekciós kezeléssel járó életmódbeli előírások betartását lehetetlenné teszi).
c) A prekoncepcionális, illetve a kihordási időszak alatt optimális anyagcserevezetést igénylő cukorbeteg nő.
d) Már manifesztálódott diabeteses szövődményektől (retinopathia, neuropathia, nephropathia, microalbuminurea, emelkedett szérumkreatinin-szint stb.) szenvedő beteg, aki a szövődmények progrediálódását lassító kezelést igényel.
e) Diabeteses szövődmény kialakulására utaló jeleket mutató beteg.
f) Gyermek hossznövekedésének elmaradása (<3 percentil).
g) Egyéb.





IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Diabetesonline.hu

Naponta frissülő, érdekes és hasznos egészségügyi cikkeket kínáló portálunk fő profilja a cukorbetegek tájékoztatása. diabetesonline.hu