Megjelent! Dr.Info - Cukorbeteg Élet 2010/4

„A napokban hallottuk, hogy ez év végére tízmillió alá zuhan a népesség. A gyermekek világra jötte egyedülállóan negatív. Ha a tendencia ebben az ütemben folytatódik, 2050-re nyolcmillió alá esünk – lassan eltűnünk a térképről” – írta Jakabházy László a TF c. egyetemi tanára.

Anélkül, hogy a felvetést a maga mélységében tovább elemeznénk, a tendencia folytatása azt is jelenti, hogy a mai középkorúaknak nemcsak nyugdíja nem lesz, hanem ha betegek, kiváltképp, ha cukorbetegek, nem lesz aki finanszírozza a gyógykezelésüket. A kormány és a társadalom az eddigi legnagyobb kihívásokkal néz szembe: megváltoztatni a tendenciákat.

Ehhez mindenki aktív együttműködésére van szükség. A gazdaság fellendíté- sére, hogy kevesebb legyen a munkanélküli és több az aktív kereső, adófizető. A jelenlegi uralkodó szemlélet megváltoztatására, hogy több gyermek szülessen, és gyermekeink (unokáink) egészségesen nőjenek fel, sportoljanak, helyesen táplálkozzanak. Annak felismerésére, hogy a nemzedékek közötti ellentét látszat csupán, ha az idősek, nyugdíjasok, krónikus betegek támogatásának javítása mellett nem teszünk meg mindent az adófizető fiatalok gyarapodása, további gyermekvállalása érdekében, akkor a mai középkorúak, és az esetleg még 20–25 évet megélő idősek alatt vágjuk a fát.

A totálisan lerombolt egészségügy újraépítése, átalakítása és hatékonyabbá tétele roppant körültekintő tervezést, teljes körű konszenzust és nagyon sok pénzt követel. Az állapot felmérése, a legszélesebb körű szakmai elemzés és tervezés megkezdődött, de egyelőre a pénz hiányzik. Ezt minden, még egészséges és már beteg embernek meg kell érteni. Most még nagyobb szükség van arra, hogy a meglévő lehetőségek maximális kihasználásával mindenki megtegye a tőle telhető legtöbbet egészsége védelme, állapota javítása érdekében. Ez a cukorbetegek esetében azt is jelenti, hogy jobban oda kell figyelni, mit és mennyi táplálékot fogyaszt, mennyivel többet mozog, és mennyivel kevesebbet ül TV készüléke előtt, milyen aktív az állapota ellenőrzésében, a kezelése során a gondozó egészségügyi személyzettel történő szorosabb együttműködésben.

Csak ha így teszünk, élhetjük túl sikerrel a jelenlegi és következő – remélhetőleg csak egy-két – szűk esztendőt és indulhatunk el az egészségi, szellemi, anyagi gyarapodás útján.

Fövényi József, főszerkesztő